12. Fejezet: Újra mellettem.

Heló heló:)) Itt az új rész! Jó olvasást!!:)

-Hol vagyok?-nyitottam ki hirtelen szemeimet, és csak pislogtam és pislogtam.Fogalmam se volt mi történik velem.
Nagyon fájt mindenem. A fejem lüktetett, a lábaimat alig éreztem..
-Nyugodj meg Rebeka, most már minden rendben van..-szólt hozzám valaki, miközben a kezemet szorította.
Nagyon ismerős volt ez a hang..Megfordultam és Liam aggódó tekintetével találtam szemben magam.
-Hogy kerülök ide? Mi történt velem?És miért vagyok egy kórházi szobában?.-kérdezősködtem zavarodottan, miközben a begipszelt lábaimra pillantottam..
-Tegnap este elütött az autó..-mondta ki fájdalmasan, majd elengedte kezeimet.




Hirtelen alig kaptam levegőt..Felvillant minden emlék.
A buli, a pia, a vallomás, a fény ami felém közeledett.. Harry!!
-Hol van Harry? -kaptam fel a fejemet, miközben Liam-re néztem könnyes szemekkel.
De ő nem válaszolt. Elkapta tekintetét az enyémről, és csak a földet bámulta.
-Hol van???.-kérdeztem most már kicsit kiabálva.
-Nem tudom.Tegnap este óta nem látta senki..-nyögte ki halkan, majd az ágyam szélére ült, és megölelt.
-Mi? Azt sem tudja hogy mi történt velem?Be se jött meglátogatni? Nem is érdeklem?.-löktem el magamtól a fiút, majd a párnába temettem az arcomat és csak sírtam és sírtam..




-Fiatalember! a betegnek pihenésre van szüksége. Kérem fáradjon ki!-rontott be a szobába egy fehér köpenyes férfi, aki azt hiszem az orvosom volt. 
Liam egy utolsó pillantást vetett rám, majd becsukta maga után az ajtót.
-Üdvözlöm hölgyem! Mr. Fuller vagyok, a kezelő orvosa. Hogy van a kis betegünk?
-Maga szerint?.-tettem fel flegmán a kérdést, majd a fejemet visszafordítottam a párna felé, jelezve hogy nem akarok senkivel sem beszélni.
-Nézzük csak!-előhúzott a táskájából valami papír féléket, és elkezdte nézegetni.
-A leletei nagyon jók. Egy-két csont töréssel megúszta! Nagy szerencséje volt hölgyem. Az ilyen esetek nagy része mindig nagy tragédiára végződik..
-Király..-nyögtem ki.
Ebből az egészből semmit nem fogtam fel..végig csak Harry-n kattogott az agyam..
Az orvos belém szúrt  egy injekciós tűt, és végre magamra hagyott.
Hosszú ideig csak üldögéltem egymagamban, és bámultam a kórházi falat..
Sokminden átfutott az agyamon..Lehet hogy jobb lett volna ha a baleset után soha többet nem ébredek fel? Így sok ember életét megkönnyítettem volna..-mondtam ki hangosan, miközben nem tudtam a sírást abbahagyni.


-Miket beszélsz Rebeka?-riadtam fel a hang hallatára, ami az ajtó felől jött.
Nyeltem egy nagyot, majd a hang irányába pillantottam.
-Harry..Te meg mit keresel itt?-próbáltam egy kicsi sértődöttséget imitálni, de bevallom nagyon örültem neki hogy végre láthatom.
Lassan, de elindult az ágyam felé.. Nagyon szomorúnak látszott.A haja kócos volt, a szemei karikásak voltak..nagyon szarul nézett ki.
Odahúzott egy széket az ágyam mellé.
-Mit műveltél magaddal tündérkém?..-szólt hozzám azzal az isteni hangjával.. Nagyon hiányzott már hogy tündérkének hívjon..
-Csak utánad akartam menni..de jött az a nagy fényesség, ami egyenesen felém tartott és..
-Psszt nyugodj meg..most már minden rendben van!.-szakított félbe..Látta rajtam hogy nehéz erről beszélnem..
-Kérlek ne haragudj..nem jelentett semmit az a csók. Nagyon megbántam!.-kezdtem magyarázkodni, de most is félbe szakított.
-Felejtsük el!-szorította meg kezeimet, majd mélyen a szemeimbe nézett.
-Mindennél jobban szeretlek Rebeka! És nem akarom hogy ilyen jelentéktelen dolog elcsessze a kapcsolatunkat.Ebbe az egészben is én vagyok a hibás.. ha nem rohanok el tegnap éjszaka, talán akkor most nem kellene kórházba feküdnöd begipszelt lábbakkal..Olyan hülye vagyok!.Kérlek ne haragudj..-hajtotta le fejét az ágy szélére.
-Butus!-húztam közelebb magamhoz, majd szorosan megöleltem.
-Maradj velem örökre!-suttogta a fülembe, majd óvatosan megcsókolt.
Hirtelen eltűnt minden fájdalmam.Újra csak a rózsaszín ködöt láttam magam előtt.

11. Fejezet: Ezt elrontottam.

Sziasztook:)) Egy kicsit átrendeztem az oldalt, remélem tetszik:) Ja és ne haragudjatok a késésért! Jó olvasást!;)

-Elég Josh! Nekem ez nem megy..-kaptam el számat az övéiről.
-Mégis mivan? Nem tetszem?.-kérdezte egy kissé idegesen, majd megragadta kezeimet, és csak szorította és szorította.
-Ennek nem szabadott volna megtörténnie..Kérlek felejtsük el!-dadogtam neki könnyeimmel kűzködve, majd kiszabadítottam kezeimet a karjai közül, kikotortam a kulcsomat a táskámból,és becsaptam magam után az ajtót.Nem bírtam tovább a szemébe nézni.


A bejárati ajtónak dőltem, és megállás nélkül csak sírtam és sírtam.
Az első adandó alkalommal egy szinte idegen fiú karjaiba borulok?Milyen ember vagyok én? És hogy tehettem ezt PONT Harry-vel?
Soha nem fog megbocsátani..Hisz hány lány használta már ki..-csak ültem a földön magamat becsmérelve.
Képtelen voltam a sírást abbahagyni.Csak vertem a fejemet az ajtóba, míg a telefonom meg nem csörrent.
Hurrá, pont ő hív..-emeltem magamhoz a telefont, majd remegő hangon beleszóltam.
-Haló?..
-Hali tündérke. Remélem nem haragszol a reggeli miatt..csak egy kicsit elhúzódott a stúdiózás, és teljesen kiment a fejemből hogy megígértem hogy elviszlek..-magyarázkodott..miközben én tartozok neki magyarázattal.
-Ne hülyéskedj, semmi baj..-válaszoltam halkan, egy műmosollyal a számon.
-Hadd tegyem jóvá! 6-ra ottleszek érted!.Emlékezetes este elé nézünk!-vigyorgott a telefonba.
-Rendben..-csak ennyi csúszott ki a számon..éreztem hogy ez az este talán mégsem lesz olyan tökéletes, mint amilyenre Harry tervezi..


Ledobtam a kanapéra a telefonom, majd nagy nehezen felkullogtam a szobámig.
Nem gondoltam hogy valaha ilyet fogok mondani, de ezek után  semmi kedvem nem volt a Harry-vel való találkozáshoz..Fogalmam sincs hogyan fogom neki elmondani mit műveltem a minap..
Mivel még volt pár órám a nagy "szembesítésig",úgy döntöttem ledőlök aludni..Egy kis időre el akartam felejteni a dolgokat..
1-2 órával később az ébresztőórám vert fel.
-Frankó.. a végén még el is kések..-mormoltam, majd nagy levegőt vettem, és megpróbáltam normális kinézetet varázsolni magamnak.Nagy nehezen elmúltak a piros foltok is a szemem körül, és indulásra készen álltam.. vagyis nem teljesen..Belülről nem.
Felvettem a műmosolyomat, és a műboldogságomat, és úgy indultam neki az estének.
Teljes pontossággal, Harry pontban 6kor ott toporzékolt az ajtó előtt.


Muszáj volt eljátszanom hogy minden rendben.Mint mindig, mosolyogtam, megcsókoltam..szerintem fel sem tűnt neki hogy  nincs minden rendben..
Kis kocsikázás után, egy teljesen ismeretlen házhoz érkeztünk. Egy nagy barna, vörösbarna csempével kirakott luxus ház volt.
-Megérkeztünk hölgyem!.-parkolt le a kocsival, majd arra a bizonyos házra mutatott.
-Wooah. Kié ez a ház?.-mértem végig döbbenten az építményt.
-Enyém..pontosabban Louis-é és az enyém..Gyere csak, valakik megszeretnének megismerni téged!-kuncogott aranyosan, majd a ház felé vettük az irányt.
Hirtelen görcsbe rándult a gyomrom. Nem éppen így terveztem az 1. találkozást a fiúkkal..Így nehéz lesz Harry-vel kettesben beszélni..


Nyílódott az ajtó, és egyszercsak 4 őrült ember ugrott elém.
-Szia Rebeka, Liam vagyok. Már sok szépet hallottam rólad..-vigyorgott, majd a kezét nyújtotta felém.
-Én Zayn. Örvendek hölgyem!
-Szia én Louis!
-Én meg Niall!
Miután bemutatkoztak,  a kanapéra húztak, és elkezdtek kérdezősködni..Ennyi kíváncsi tekintetet egy helyen még sohasem láttam.
-Na és mesélj, mi volt Harry és közted? Csók? vagy esetleg már volt több is?.
-Héhéhé srácok, lassítsatok! még alig ért ide de ti már ilyenekről faggatjátok? Nyugalom, hosszú még az este..-kacsintott rájuk, majd lehuppant mellém a kanapéra, és szorosan átkarolt.


Nagyon jól alakult az este..egészen addig, míg az alkohol elő nem került.
Egy kicsit többet ittunk a kelleténél. A srácok nagyon bedurvultak..szószerint félmeztelenül a földön püfölték egymást. Harry és én is eléggé elengedtük magunkat.
Nem kellett volna, de kicsúszott a számon az a bizonyos egy mondat.. talán jobb lett volna ha örökre magamba folytom. De az alkohol megszólalt belőlem..
-Harry!!Megcsókoltam Josh-t. Ne haragudj lécci..
-Hogy mi a fenét csináltál?.-látszott rajta hogy teljesen ledermed. Odament, és egy határozott mozdulattal lerúgta a hangfalat ami a bömbölő zenét árasztotta.
A fiúk is leálltak a párnacsatával, és minden szempár ránk szegeződött. Hirtelen fagyos lett a hangulat.
-Bocsáss meg!-suttogtam, majd közelebb kezdtem sétálni hozzá.
-Hagyj békén a rohadt életbe!!!!!Mindenki hagyjon békén!!-üvöltött rám, majd felkapta a dzsekijét, és egy szempillantás alatt kiviharzott az ajtón.


-Ez meg mi volt?.-néztek rám érthetetlenül a srácok.
-Utána megyek..-néztem rájuk könnyes szemekkel. Nem érdekelt hogy kint hideg van..képes voltam egy szál pólóba utána indulni.
Kirohantam az ajtón, és rögtön a forgalmas főutcán találtam magam. Tanácstalanul nézegettem körbe, körbe de sehol sem láttam őt. Pillanatokon belül nagy fényességre lettem figyelmes, ami egyenesen felém tartott.
De akkor már késő volt..késő volt elugrani onnan.

10. Fejezet: Hibáztam.

Helóhelóó:) Meghoztam az új részt. Jó olvasást!:))

-Jézusom, mennyi az idő??.-hirtelen felriadt Harry, miközben kifele sétáltunk a moziból.
-Miért olyan fontos?.Esetleg sietsz valahova?.-néztem rá kérdően.
-Ne haragudj, teljesen elfelejtettem hogy 6kor van egy találkozóm a srácokkal..Ugyhogy...mennünk kéne..-felsóhajtott, majd gyors léptekkel indultunk a parkoló felé.
Rossz hogy ilyen korán mennie kell, dehát a banda az első..


Mikor beértünk a parkolóházba, egy csomó paparazzi-ra lettünk figyelmesek, akik mind Harry-re vadásztak.
-Francba..-mordult fel idegesen, majd jó erősen megmarkolta kezeimet.
Pár másodpercen múlva a fotósok hálójába keveredtünk,és nem tudtunk onnan kiszabadulni. Vakuvillogások, kiabálások, faggatózások..
"Harry ki ez a lány? Miért rejtegeted a nyilvánosság elől? Mióta vagytok együtt?."
-Hagyjanak már békééén!!!!!-ordibálta idegesen, majd utat próbált magunknak vágni a kocsi felé.
A nagy tolakodásban az egyik fotós fellökött, és pillanatokon belül a földön találtam magam.
-Rebeka, állj fel.Siess!.-kiabált rám Harry, ahelyett hogy odajött volna segíteni.
Nagynehezen beültünk a kocsijába, majd gyorsan kiszáguldottunk a parkolóházból.


Nem láttam még ilyen idegesnek..Hozzám se szólt.
-Harry, próbálj meg egy kicsit megnyugodni!-próbáltam nyugtatgatni, de ő csak idegesen a dudát nyomkodta minden kocsira.
-A rohadt életbe! Miért nem tudnak rólam leszállni??Nincs ezeknek jobb dolguk??.-nézett rám kérdően, mintha nekem tudom kéne a választ.
-Fogalmam sincs..-suttogtam, majd egy könnycsepp legördült az arcomon.
-Ne csak ezt ne! Nem akarlak sírni látni..-megállt a piros lámpánál, majd letörölte könnyeimet.
-Sajnálom..tényleg. De ezek mindent eltudnak cseszni.. Amandá-val is így volt..
-Amanda? Az meg ki.?-néztem rá kérdően.
-Őőő senki..nem fontos.-kapta el a fejét, majd az utat bámulta.
Nem akartam faggatni, de tudtam hogy valaki fontos személy lehetett az életében. 


Pár perc kocsikázás után elérkeztünk a házunkig.
Kicsit dühösen becsapta a kocsiajtót, majd elkísért az ajtóig.
-Ne haragudj Rebeka!.-fordított maga felé, majd a feje elkezdett közeledni.
Elkaptam a fejem.. valahogy most képtelen voltam megcsókolni. Csak azon kattogott az agyam, hogy vajonki lehet az az Amanda? És miért húzta fel magát amikor róla kérdezősködtem?..
-Semmi baj, tényleg..Egyébként ezt a kis incidenst leszámítva nagyon jól éreztem magam!.-fogtam meg a kezét, és az ajtó felé indultam.
-Várj, holnap lesz sulid? Mi lenne ha elvinnélek?Az első londoni iskolai nap nagy dolog ám.-vigyorgott rám.
-Csábító ajánlat. Fél8-ra legyél itt!-nyomtam egy puszit az arcára.
-Ja éés, üdvözlöm a srácokat!.-kiabáltam utána az ajtóbol.
-Átadom!.-kiabált vissza az ablakból.


Beléptem a házba, majd csodálkozva láttam hogy nincs itthon senki.. 
Elővettem egy jó adag chips-et, és bekuporodtam a TV elé.
Valami idétlen szappanopera ment éppen. Bírom ezeket a hosszú nevű szereplőket..
A sztori viszont mindig ugyanaz. Összejönnek, kibékülnek, összejönnek, kibékülnek..
Mivel semmi értelmes nem ment, inkább lekapcsoltam a TV-t, és a laptopomat húztam elő.
Mint mindig, felnéztem Facebook-ra , majd Twitter-re.


Megnéztem a Worldwide trendeket , ahol Magyarország is helyet kapott.
"HungaryWants1D" a 4. helyen állt..Tényleg jó lenne ha meglátogatnák Magyarországot...

-Majd talán megkérem őket..-kuncogtam magamban, majd én is beszálltam nekik segíteni a Trendelésbe.

Visszaírtam még pár üzenetre, majd lecsiktam a gépet.

Eszembe jutott hogy holnap suli.. kicsit parázok tőle..teljesen új emberek, tanárok,környezet..
De legalább a holnapi napom jól fog indulni..
Gondolkodásomat, a telefonom csörgése zavarta meg..
-Szia Rita. Mielőtt megkérdeznéd,igen itthon vagyok.
-Ennek örülök.. Figyelj kicsilány, Ma későn megyünk.Boldogulsz egyedül?
-Persze, úgyis mindjárt lefekszem.. elég fáradt vagyok.-ásítoztam a telefonba.
-El ne felejtsd hogy holnap suli. Ébresztőt állíts!
-Tudom Rita, ne aggódj, nem fogom lekésni az első iskolai napom..
-Rendben, akkor szép álmokat! Puszi.-tette le a telefont.


Lefürödtem, pizsit kaptam magamra, majd bedőltem az ágyba.
Hosszú ideig bámultam a plafont, és csak egy név járt a fejemben.. Amanda?






                                                                       *
06:20


Másnap reggel a telefonom ébresztett.Gyorsan kinyomtam, majd elkezdtem készülődni.
A szekrény felé vettem az irányt.
Egy kis gondolkodás után, egy koptatott farmerre, és egy I love London-os pólóra esett a választásom.
Vállamra vettem a táskámat, amibe egy-két füzetet szórtam, majd lementem a konyhába.
-Jó reggelt kicsilány! Mikor induljunk?.-nyújtotta felém a teás csészét Rita.
-Rita.. ami azt illeti, ma Harry visz suliba.. Fél 8-ra itt lessz értem.
-Jaaa hogy úúúgy. Hát rendben..ennek örülök.-mosolygott rám.


Az óra 7:30-at mutatott, de Harry sehol..
-Megpróbálom felhívni..-néztem rá tehetetlenül Ritára, majd előkaptam a telefonom.
-Nem veszi fel...-nyomtam ki elszomorodva a telefont.
-Gyere, elviszlek. Nem akarom hogy elkéss..-kereste elő a kocsikulcsot Rita.


Biztos túlságosan el van havazva..hisz van annál jobb dolga mint hogy engem fuvarozzon suliba..-motyogtam, miközben beszálltunk a kocsiba.
Még megpróbáltam párszor hívni, de semmi..szuper.
Az utolsó pillanatba értem oda. Előszőr az igazgatónőhöz kellett bemennem, aki bekísért az osztányterembe.
Nagyon szimpatikus nő volt. Megnyugtatott hogy nem kell félni, kedves lesz majd velem mindenki..
Elértünk a teremig. Vettem egy nagy levegőt, majd az igazgatónő kinyitotta nekem az ajtót.


-Gyerekek, had mutassam be nektek Rebekát. Magyarországról érkezett, és fél évig az osztálytársatok lesz.
Legyetek vele kedvesek, és segítsetek neki mindenben!.-szólt pár szót a bámuló gyerekekhez, majd beültetett az utolsó padba egy srác mellé.
-Szia, Josh vagyok. Örülök hogy megismerhetlek!-nyújtotta kezét az idegen srác, aki úgy tűnik hogy padtársam lesz.
-Szia, én Rebeka. Nagyon örülök!-viszonoztam a kézfogást.


Egész napot végig beszélgettük.Nagyon rendes srác..Annyit megtudtam róla, hogy nemrég költöztek ide Amerikából, és hogy van 1 húga, Kate.
Kicsöngettek az utolsó óráról, majd elindultam haza fele.
-Hé, Rebeka. Várj!!.-kiabált a hátam mögött valaki.
-Szia Josh. Mi a baj? Mi történt?.
-Semmi.. csak gondoltam hazakísérlek.. Ha nem baj...
-Dehogyis.Sőt örülnék neki..-mosolyogtam rá, majd elindultunk hazafele.


Hosszasan elbeszélgettünk, míg megérkeztünk a házunkhoz.
-Akkor holnap találkozunk!.-köszöntem el tőle, de ő megfogta a karomat.
-Várj még..-visszahúzott, majd az arca elkezdett felém közeledni..


Hirtelen eszembe jutott Harry, de addigra  már késő volt. A szája az enyémekre tapadt, és abban a pillanatban éreztem, hogy hatalmas hibát követek el.

9.Fejezet: Harrods.

Sziasztook! Ne haragudjatok hogy ilyen ritkán hozok új részeket, de nagyon kevés időm van a tanulás miatt..de megígérem hétvégenként behozom a lemaradást:) Mellesleg elértük a 3000 megtekintést!!! Köszönöm mindenkinek, fantasztikusak vagytok!:)

-Rebekaaaaa ki az ágybóóóól!.-kinyitottam álmos szemeimet, majd Ritát pillantottam meg az ágyam elött-.
-Nemár Rita. Még félig alszom.. Mi van már?-töröltem meg fáradt szemeimet, miközben az órámra pillantottam.
-Megyünk vásárolni!Készülj! 10 perc múlva találkozunk a nappaliban!.-húzta le rólam a takarót.
-10 Peeeerc? Most ugye viccelsz?Nekem minimum fél óra kell hogy elkészüljek..-dünnyögtem magamban, miközben Ritának már csak hült helyét találtam.
Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból, elvánszorogtam a fürdőszobába, majd magamra kaptam valami göncöt.Szolidan kifestettem magam, és egy copf-ba összefogtam a hajam.
-Ez fura hogy Rita vásárolni akar vinni..azt hittem még haragszik rám hogy tegnap este a veszekedés után csak úgy kidobtam a szobából...-értetlenkedtem, miközben a lépcsőn baktattam lefelé.


-Rekordot döntöttem! 10 perc alatt elkészültem.Magamra se ismerek..-dicsekedtem Ritának, majd a hűtő felé vettem az irányt.
-Majd beülünk valahova kajálni, de most gyere!.-becsukta elöttem a hűtő-t, majd az ajtó felé kezdett húzni.
-Héhé,mégis hova rohanunk hogy még reggelizni sem engedsz?.-kérdezősködtem, de persze választ nem kaptam.
Elindultunk a kocsi felé, miközben én csak a korgó gyomromra tudtam gondolni.
-Figyelj, szeretném jóvá tenni a tegnapit.. nagyon csúnya dolgokat vágtam a fejedhez..És bocsáss meg amiért úgy alkottam véleményt arról a Harry gyerekről hogy nem is ismerem..Úgyhogy egy kicsit lazítunk.Főleg hogy holnap van az 1. Iskolai napod..
-Jajj neeee. Holnap hétfő..már el is feledkeztem róla..-mormoltam, miközben Rita csak mosolygott rajtam.
-Mert mit hittél? Hogy itt nem kell majd suliba járnod?.-húzta fel a szemöldökét, egy csöpp együttérzést se mutatva.


Kb. 10 perc kocsikázás után a Harrods bevásárlóközponthoz érkeztünk..Majdnem elállt a lélegzetem..
Tele volt jobbnál jobb butikokkal. Dolce and Gabanna,Channel,Louis Vuitton,Prada, Gucci..
-Gyere, nézzünk be egy-kettőbe.-rázott fel Rita bámészkodásomból , majd egyenesen egy Supra-s bolt fele vettük az irányt.
-Próbálj fel egyet! Megkapod.!-győzködött.
-Fogalmam sincs mivel érdemeltem ezt ki, de nem utasíthatom vissza az ajánlatot..-kuncogtam, majd rögtön kiszúrtam egy lila Supra Tk-t.
Mindig is szerettem volna egy Supra cipőt, de valahogy sosem jött össze hogy kapjak egyet.


 A pénztártól való távozás után, a hasam jelzett. 
-Ne kínozz tovább Rita! Hadd egyek már valamit!.-könyörögtem szenvedést szimulálva.
-Egy KFC megfelel őnagysága?.
-Tökéleteeeeees!.-nevettem, majd a hasam megint egy óriásit korgott.


Egy jó adag szendvics és sültkrumpli után megkönnyebülten ültem a székben.
-Nos, hogy végre jól laktál, mesélhetnél egy kicsit erről a Harry gyerekről..
-Hmm, lássuk csak..aranyos, figyelmes, vicces, göndör haju, megértő,jól ál rajta a fehér ing..és imádom ahogy azzal az óriási zöld szemeivel rám néz..teljesen megbabonáz..-soroltam a jellenzőit, miközben Rita elégedett arcal vigyorgott rám.
-És a legfontosabb, hogy teljesen belészerettem..-hajtottam le a fejem, miközben elpirultam.
-Aww kicsilány.. Jó látni hogy ilyen boldog vagy. Nagyon szurkolok nektek!.-simogatta meg az arcomat.
-Hoppá, az emlegetett szamár..pont ő hív. Bocsi, ezt felkell vennem.-Kértem egy kis időt Ritától, majd egy pár méterrel arébb mentem.


-Szép napot Harold! Kialudtad magad?.-viccelődtem a telefonba.
-Ühüm. És szépet álmodott az én tündérkém?.-érdeklődött aranyosan.
-Nagyon szépet. Amúgy képzeld, éppen a Harrods-ban vagyok Ritával.Már egy Supra vásárláson, és egy jó nagy kajáláson  túlvagyunk..Jó lenne ha itt lennél!.-sóhajtottam bele a telefonba, ezzel jelezve hogy nagyon hiányzik.
-Most pont semmi dolgom..Megvártok? szívesen odamegyek!.-mosolyodott el a hangja.
-Még szép hogy meg! Csörgess meg ha Itt vagy! Csókollak!-nyomtam ki a telefont nagy mosollyal a számon.


-Ritaa! Idejön. Harry idejön!.-újságoltam el a nagy hírt, majd visszahuppantam a székre.
-Na ennek örülök..Már nagyon szeretném megismerni azt a híres Harry-det..-csípett belém viccelődve.


Fél óra múva már meg is érkezett.
Mint mindig nagyon szívdöglesztő volt..


-Szia tündérkém!Siettem ahogy tudtam!.-szaladt oda hozzám, majd egy csókot lehelt az ajkaimra.
-Gyere, valaki szeretne megismerni.-ragadtam meg a kezeit, majd Rita fele húztam.
-Szia Harry. Rita vagyok, Rebeka nagynénje.Örülök hogy megismerhetlek.Már sokat halottam rólad!.-kacsintott rám Rita.
-Örvendek hölgyem, Harry Styles vagyok.-mutatkozott be, majd nyujtotta a kezét.
A bemutatkozás után leültünk egy asztalhoz, majd beszélgetni kezdtünk..Nagyon jol kijöttem egymással.Rita hihetetlen jófej volt vele.
-Na és mi a további program?.-szakítottam félbe beszélgetésüket.
-Rebeka, nekem lassan el kell mennem.De ti nyugodtan maradjatok!.-nézett minket csillogó szemekkel Rita.
-Rendben, menj csak! Majd én haza viszem a kisasszonyt!.-kuncogott Harry, miközben szépen lassan át tette kezeit a válamon.
-Oké, de ne gyertek későn! Tudod, holnap SULI!!.-nyomott egy puszit Rita az arcomra, majd elköszönt tőlünk és lelépett.


-Végre kettesben.. -sóhajtott fel Harry, majd elégedetten a szemembe nézett.
-Alig vártam hogy elmenjem...-gúnyolódtam,majd az oldalamba csipett.
-Mit szólna egy mozihoz hölgyem?.-felállt, majd a kezét nyujtotta felém.
-Mehetünk uram.!-egyeztem bele, majd a mozi fele vettük az irányt.


A kezét átkulcsolta az enyémmel, majd egy puszit nyomott a homlokomra.
Nagyon sokan bámultak minket...Mindenki kérdezgette, hogy mit keres ez a csaj Harry Styles-al, meg blablabla..
Kicsit kényelmetlen volt. Egyre több ember kezdett körénk gyűlni.Azt sem tudtam hol vagyok.. 
De Harry csak szorította a kezem, és nem engedett el.
Nagy nehezen leráztuk a rajongókat, és eljutottunk a mozi-ig.
Valami nyálas, romantikus filmet néztünk..most pont ideális volt.
Odabújtam Harry-hez, és ő a fülembe suttogott:
"Nagyon szeretlek tündérem.."












                                                

8. Fejezet: Bizonytalanság.

Sziasztok! Új réész:)

Úgy léptem be a házba, mint egy elvarázsolt hercegnő.Senki másra nem tudtam gondolni..
Egyenesen a szobámba akartam felmenni, de útközben belebotlottam Ritába.


-Héj héj kicsilány, ne ilyen sietősen! Merre is voltál pontosan?.-kapta el a karomat Rita.
-Rita, elég késő van. Nem beszélhetnénk meg holnap?.-kérleltem, fáradságot imitálva.
-Azzal a énekes gyerekkel voltál?..-nézett rám komolyan, majd a kanapéra ültetett.
-Honnan tudsz Harry-ről?..-kérdeztem meglepődve.
-Nem vagyok vak Rebeka. Láttam hogy tegnap este is vele voltál..Figyelj, én nagyon féltelek..
-Tőle,? mégis miért? Nem is ismered Rita..-szakítottam félbe idegesen.
-Könyörgöm, Ő egy sztár..nincs neki ideje komoly kapcsolatokra..Nem akarom hogy átverjen téged!.-nézett rám aggódó szemekkel.
-Rebeka drágám, te is tudod hogy ennek nem lesz jó vége.. Kérlek ébredj fel míg nincs késő..Csak kihasznál téged,csak játszik veled!Te is tudod hogy ő nem gondolja komolyan..
-Eléég! Kérlek fejezd be! Nem akarom tovább hallgatni..-kiabáltam rá könnyes szemekkel. 
Menekülve felfutottam a lépcsőn, és becsaptam magam után az ajtót.


Borzalmas volt ezt végig hallgatni.. De lehet hogy igaza van?
Ledőltem az ágyra, és csak sírtam és sírtam.
Nem gondoltam volna, hogy ezt a napot még eltudja valaki rontani..De Ritának sikerült.
Eszembe jutottak Harry szavai.. "Szeretlek Rebeka!".. komolyan gondolhatta..vagy Ritának van igaza?
Ezer meg ezer kérdés kattogott a fejemben, de egyikre se kaptam választ..
Muszáj volt beszélnem valakivel..-Előkaptam a mobilom, majd elkezdtem Liz-t tárcsázni.


-Rebeka, te élsz??-szólt bele viccelődve Liz.
-Ne haragudj hogy nem hívtalak, de nagyon sűrű volt ez a pár napom.-mentegetőztem.
-Akkor kivele, milyen álmaid városa?
-Még nem sok mindent láttam, de eddig gyönyörű..
-Na és  miket csináltál? Megismerkedtél már új emberekkel?Ritáék kedvesek?Milyen a ház?.-többezer kérdéssel bombázott meg.
-Figyelj Liz, lécci ne sikíts..de Tegnap voltam One Direction koncerten...
-Úristeeeeeeeeeen, miért nem ezzel kezdted? Wáááááá.-Ordibált a telefonba, úgy hogy majdnem megsüketültem.
-Liz, ez még nem minden..Belebotlottam Harry Styles-ba is..-nyögtem ki.
-Micsodaaaa? Ugye szivatsz?? Még valami sokkoló bejelentés?Na ééééés? Milyen élőben? Helyesebb mint a képeken?Miről beszéltetek?Mi volt rajta?Na és találkoztok még?..-éreztem a hangján hogy alig kap levegőt a sok kérdéstől.
-Lassíííííts!! Mély levegőő! Beszív, kifúj..beszív, kifúj....-Viccelődtem a telefonba.
-Liz! Próbálj meg egy kicsit lenyugodni, muszáj veled komoly dologról beszélnem..
-Jó, mondcsak. Teljesen komoly leszek!
-Szóval, ma.. Harry elvitt randizni...kijelentette hogy szakított a barátnőjével..Utána elmentünk sétálni. Aztán megcsókolt, és azt mondta hogy szeret..-daráltam le neki telefonba hogy mi történt velem.
-Hogymi? Azt mondta hogy szeret?..-kérdezte döbbenten a vonal túlsó végéről.
-És úgy érzem hogy én is őt..-jelentettem ki határozottan.
-Akkor, mégis mi a baj?
-Rita mindenfélét a fejemhez vágott mikor hazaértem, hogy biztosan csak játszik velem és majd pár nap múlva úgyis szakít velem..Meghogy neki nem fér bele egy normális kapcsolat az életébe, és majd a média kicsinál minket..blablablaa-szipogtam neki a telefonba.
-Ó Rebi..Hidd el nekem, Harry nem mondja csak úgy mindenkinek hogy szereti..biztosan komolyan gondolta amit mondott. Te meg csak hallgass a szívedre, és majd minden eldőlik...Majd szépen megbeszélitek.
-Igazad van..Majd beszélek vele..De most fáradt vagyok ehhez..-ásítottam egy nagyot.
-Haha, rendben. Menj aludni! Majd hívj ha van valami! Szeretlek, puszi.
-Szia Liz, kösz mindent. Imádlak!.-köszöntünk el egymástól.


Ledobtam az ágyamra a telefont, majd törökülésből hátravágtam magam..Jó volt egy kicsit elnyújtózni ez után a nap után.
Ahogy a mennyezetet bámultam, halk kopogásra lettem figyelmes.
-Kicsilány, beszélhetnénk?.-kérdezte halkan az ajtóból Rita.
-Neee, semmi kedvem veszekedni..Légyszi menj el!-rántottam el a fejem dühösen.
-Rendben, akkor majd holnap.. Aludj jól!.-elszomorodott, majd szépen lassan becsukta maga után a szobaajtót.


Lelkiismeret furdalásom volt hogy így elküldtem, de nagyon rosszul esett amiket a fejemhez vágott..Majd holnap megbeszélem vele!-nyugtatgattam magam,majd elvánszorogtam a fürdőszobáig.
Rendbe tettem magam, majd felhúztam a pizsimet.Elég késő volt, de nem tudtam aludni..Csak Harry járt a fejemben.
Mikor már majdnem sikerült magamat álomba szenderíteni, egy sms-em érkezett.
Álmosan megtörölgettem szemeimet, majd a telefonra pillantottam.
"Szép álmokat tündérkém!:Harry xx"


Így biztosan az lessz.-mosolyogtam, majd Harry szavai álomba ringattak.

7. Fejezet: Pont ahogy megálmodtam..

Sziasztok! Itt az új rész. Kicsit rövid lett, de Jó olvasást!

-Megcsalt..Csak kihasznált mint az összes többi lány..Bárcsak lenne végre valaki aki önmagamért szeretne,és nem azért mert híres vagyok..-mondogatta ingerülten, majd a fejét kezeibe hajtotta.
-Nagyon sajnálom..-semmi több nem csúszott ki a számon..Legszívesebben elmondanám neki hogy én csak önmagáért szeretem.. Igen, mostmár bevallom, kezdek belészeretni...De képtelen voltam ilyen helyzetben kimondani.
-Mindegy, még egyébként is nagyon kezdetleges volt a dolog..csak nagyon rosszul esett..De hagyjuk ezt a témát..Beszéljünk másról!.Mondjuk arról, hogy még nem válaszoltál arra a kérdésemre, amit tegnap tettem fel...
-Huu te aztán gyorsan tudsz témát váltani..Melyik kérdésre gondolsz?.-néztem rá értetlenül,miközben ő a tekintetemet fürkészte.
- Menjünk ki egy kicsit levegőzni, majd ott megbeszéljük.-Felállt, kézenfogott, majd elkezdett az ajtó fele húzni.


Gyönyörű volt.. valami eldugott kis hely lehetett. Sehol egy ember, egy autó. de nem bántam.A lényeg hogy ő ott volt..Már majdnem minden tökéletes volt, csak ne vacogtam volna annyira.
-Ennyire fázol tündérke?.-Elmosolyodott, levette magáról a pulcsiját, majd rám terítette.. Nagyon jó illata volt..Olyan Harry-s.
-Köszönöm.. Na, mi volt az a kérdés?.-kérdeztem kíváncsian, miközben kéz a kézben sétálgattunk..Legszívesebben megálítottam volna az időt, csodálatos volt.
-Szóval..van barátod?-nézett rám kiskutya szemekkel.
-Nincs..egy jóideje. Csak egy volt, de ha lehetne örökre elfelejteném..Hatalmas csalódás volt..-Hirtelen eszembe jutottak a vele együtt töltött idők, majd a szám lefele konyult.
-Ennek örülök..mármint nem a csalódásodnak, hanem annak hogy nincs senkid..-megállított, felém fordult, majd az arca elkezdett közeledni felém. A szívem egyre hevesebben vert.A lábam és a kezem remegni kezdett.Végül megtörtént az, amire olyan régóta vágytam.Ajka az ajkaimra tapadt, nyelve táncra hívta az enyémet.Átkulcsolta a derekamat, majd én beletúrtam göndör hajába.Teljesen átadtam magamat a pillanatnak.
-Szeretlek Rebeka!-suttogta fülembe, majd erősen magához szorított.
Erre nem tudtam mit válaszolni.Csak úgy kavarogtak bennem a gondolatok..
-Gyere utánam.!-kezeit összekulcsolta az enyémmel, majd nagy mosollyal az arcomon elindultam utána..


Képtelen voltam felfogni hogy mi történt velem az elöbb.Végig az az egy szó járt a fejemben..szeret? valóban szeret?-kérdezgettem magamtól. 
Egy kis séta után, egy gyönyörű kivilágított parkhoz érkeztünk.
Harry odahúzott egy padhoz, leült,majd az ölébe rántott.
-Elég kényelmes tündérkém?.-húzogatta a szemöldökét.
-Ennél kényelmesebb már nem is lehetne..-mosolyogtam rá, majd nyomtam egy puszit az arcára.


Jó ideig ücsörögtem az ölében...Nem csináltunk semmit, csak bámultuk egymást.
Vettem egy nagy levegőt, majd kimondtam azt az egy szót, amit sosem hittem volna hogy ki merek majd mondani..


-Én is Szeretlek!..-egy pillanatra láttam Harry-n hogy ledermed..A szeme felcsillant, majd megsimogatta az arcomat.
-És csak önmagamért?.-kérdezte félénken, majd az ajkába harapott.
-Csak önmagadért Harry!-mosolyogtam rá, majd megcsókoltam.


Szerettem volna örökre itt maradni, de muszály volt lassan mennem.Rita már vagy 5ször keresett.
Szépen lassan elindultunk vissza a faházikóhoz. Beszálltunk a kocsiba, majd egy utolsó pillantást vetettem a környékre.
Egy kis utazás után már meg is érkeztünk.
Kiszálltunk, kézenfogott, és elkísért az ajtóig.


-Köszönöm ezt az estét, fantasztikus volt!..És amit mondtam komolyan gondoltam!.-szorosan megöleltem.
-Szép álmokat tündérkém! Álmodj velem!.-suttogta a fülembe, majd egy búcsúcsókkal köszönt el.
Nagyon nehezen engedtem el, de muszáj volt.
Az ajtónak támaszkodva néztem ahogy a kocsija fele sétál, vet rám egy pillantást, majd bekászálódik.
-Imádom ezt a fiút..-mondogattam magamban, majd nagy nehezen bementem a házba.