7. Fejezet: Pont ahogy megálmodtam..

Sziasztok! Itt az új rész. Kicsit rövid lett, de Jó olvasást!

-Megcsalt..Csak kihasznált mint az összes többi lány..Bárcsak lenne végre valaki aki önmagamért szeretne,és nem azért mert híres vagyok..-mondogatta ingerülten, majd a fejét kezeibe hajtotta.
-Nagyon sajnálom..-semmi több nem csúszott ki a számon..Legszívesebben elmondanám neki hogy én csak önmagáért szeretem.. Igen, mostmár bevallom, kezdek belészeretni...De képtelen voltam ilyen helyzetben kimondani.
-Mindegy, még egyébként is nagyon kezdetleges volt a dolog..csak nagyon rosszul esett..De hagyjuk ezt a témát..Beszéljünk másról!.Mondjuk arról, hogy még nem válaszoltál arra a kérdésemre, amit tegnap tettem fel...
-Huu te aztán gyorsan tudsz témát váltani..Melyik kérdésre gondolsz?.-néztem rá értetlenül,miközben ő a tekintetemet fürkészte.
- Menjünk ki egy kicsit levegőzni, majd ott megbeszéljük.-Felállt, kézenfogott, majd elkezdett az ajtó fele húzni.


Gyönyörű volt.. valami eldugott kis hely lehetett. Sehol egy ember, egy autó. de nem bántam.A lényeg hogy ő ott volt..Már majdnem minden tökéletes volt, csak ne vacogtam volna annyira.
-Ennyire fázol tündérke?.-Elmosolyodott, levette magáról a pulcsiját, majd rám terítette.. Nagyon jó illata volt..Olyan Harry-s.
-Köszönöm.. Na, mi volt az a kérdés?.-kérdeztem kíváncsian, miközben kéz a kézben sétálgattunk..Legszívesebben megálítottam volna az időt, csodálatos volt.
-Szóval..van barátod?-nézett rám kiskutya szemekkel.
-Nincs..egy jóideje. Csak egy volt, de ha lehetne örökre elfelejteném..Hatalmas csalódás volt..-Hirtelen eszembe jutottak a vele együtt töltött idők, majd a szám lefele konyult.
-Ennek örülök..mármint nem a csalódásodnak, hanem annak hogy nincs senkid..-megállított, felém fordult, majd az arca elkezdett közeledni felém. A szívem egyre hevesebben vert.A lábam és a kezem remegni kezdett.Végül megtörtént az, amire olyan régóta vágytam.Ajka az ajkaimra tapadt, nyelve táncra hívta az enyémet.Átkulcsolta a derekamat, majd én beletúrtam göndör hajába.Teljesen átadtam magamat a pillanatnak.
-Szeretlek Rebeka!-suttogta fülembe, majd erősen magához szorított.
Erre nem tudtam mit válaszolni.Csak úgy kavarogtak bennem a gondolatok..
-Gyere utánam.!-kezeit összekulcsolta az enyémmel, majd nagy mosollyal az arcomon elindultam utána..


Képtelen voltam felfogni hogy mi történt velem az elöbb.Végig az az egy szó járt a fejemben..szeret? valóban szeret?-kérdezgettem magamtól. 
Egy kis séta után, egy gyönyörű kivilágított parkhoz érkeztünk.
Harry odahúzott egy padhoz, leült,majd az ölébe rántott.
-Elég kényelmes tündérkém?.-húzogatta a szemöldökét.
-Ennél kényelmesebb már nem is lehetne..-mosolyogtam rá, majd nyomtam egy puszit az arcára.


Jó ideig ücsörögtem az ölében...Nem csináltunk semmit, csak bámultuk egymást.
Vettem egy nagy levegőt, majd kimondtam azt az egy szót, amit sosem hittem volna hogy ki merek majd mondani..


-Én is Szeretlek!..-egy pillanatra láttam Harry-n hogy ledermed..A szeme felcsillant, majd megsimogatta az arcomat.
-És csak önmagamért?.-kérdezte félénken, majd az ajkába harapott.
-Csak önmagadért Harry!-mosolyogtam rá, majd megcsókoltam.


Szerettem volna örökre itt maradni, de muszály volt lassan mennem.Rita már vagy 5ször keresett.
Szépen lassan elindultunk vissza a faházikóhoz. Beszálltunk a kocsiba, majd egy utolsó pillantást vetettem a környékre.
Egy kis utazás után már meg is érkeztünk.
Kiszálltunk, kézenfogott, és elkísért az ajtóig.


-Köszönöm ezt az estét, fantasztikus volt!..És amit mondtam komolyan gondoltam!.-szorosan megöleltem.
-Szép álmokat tündérkém! Álmodj velem!.-suttogta a fülembe, majd egy búcsúcsókkal köszönt el.
Nagyon nehezen engedtem el, de muszáj volt.
Az ajtónak támaszkodva néztem ahogy a kocsija fele sétál, vet rám egy pillantást, majd bekászálódik.
-Imádom ezt a fiút..-mondogattam magamban, majd nagy nehezen bementem a házba.