10. Fejezet: Hibáztam.

Helóhelóó:) Meghoztam az új részt. Jó olvasást!:))

-Jézusom, mennyi az idő??.-hirtelen felriadt Harry, miközben kifele sétáltunk a moziból.
-Miért olyan fontos?.Esetleg sietsz valahova?.-néztem rá kérdően.
-Ne haragudj, teljesen elfelejtettem hogy 6kor van egy találkozóm a srácokkal..Ugyhogy...mennünk kéne..-felsóhajtott, majd gyors léptekkel indultunk a parkoló felé.
Rossz hogy ilyen korán mennie kell, dehát a banda az első..


Mikor beértünk a parkolóházba, egy csomó paparazzi-ra lettünk figyelmesek, akik mind Harry-re vadásztak.
-Francba..-mordult fel idegesen, majd jó erősen megmarkolta kezeimet.
Pár másodpercen múlva a fotósok hálójába keveredtünk,és nem tudtunk onnan kiszabadulni. Vakuvillogások, kiabálások, faggatózások..
"Harry ki ez a lány? Miért rejtegeted a nyilvánosság elől? Mióta vagytok együtt?."
-Hagyjanak már békééén!!!!!-ordibálta idegesen, majd utat próbált magunknak vágni a kocsi felé.
A nagy tolakodásban az egyik fotós fellökött, és pillanatokon belül a földön találtam magam.
-Rebeka, állj fel.Siess!.-kiabált rám Harry, ahelyett hogy odajött volna segíteni.
Nagynehezen beültünk a kocsijába, majd gyorsan kiszáguldottunk a parkolóházból.


Nem láttam még ilyen idegesnek..Hozzám se szólt.
-Harry, próbálj meg egy kicsit megnyugodni!-próbáltam nyugtatgatni, de ő csak idegesen a dudát nyomkodta minden kocsira.
-A rohadt életbe! Miért nem tudnak rólam leszállni??Nincs ezeknek jobb dolguk??.-nézett rám kérdően, mintha nekem tudom kéne a választ.
-Fogalmam sincs..-suttogtam, majd egy könnycsepp legördült az arcomon.
-Ne csak ezt ne! Nem akarlak sírni látni..-megállt a piros lámpánál, majd letörölte könnyeimet.
-Sajnálom..tényleg. De ezek mindent eltudnak cseszni.. Amandá-val is így volt..
-Amanda? Az meg ki.?-néztem rá kérdően.
-Őőő senki..nem fontos.-kapta el a fejét, majd az utat bámulta.
Nem akartam faggatni, de tudtam hogy valaki fontos személy lehetett az életében. 


Pár perc kocsikázás után elérkeztünk a házunkig.
Kicsit dühösen becsapta a kocsiajtót, majd elkísért az ajtóig.
-Ne haragudj Rebeka!.-fordított maga felé, majd a feje elkezdett közeledni.
Elkaptam a fejem.. valahogy most képtelen voltam megcsókolni. Csak azon kattogott az agyam, hogy vajonki lehet az az Amanda? És miért húzta fel magát amikor róla kérdezősködtem?..
-Semmi baj, tényleg..Egyébként ezt a kis incidenst leszámítva nagyon jól éreztem magam!.-fogtam meg a kezét, és az ajtó felé indultam.
-Várj, holnap lesz sulid? Mi lenne ha elvinnélek?Az első londoni iskolai nap nagy dolog ám.-vigyorgott rám.
-Csábító ajánlat. Fél8-ra legyél itt!-nyomtam egy puszit az arcára.
-Ja éés, üdvözlöm a srácokat!.-kiabáltam utána az ajtóbol.
-Átadom!.-kiabált vissza az ablakból.


Beléptem a házba, majd csodálkozva láttam hogy nincs itthon senki.. 
Elővettem egy jó adag chips-et, és bekuporodtam a TV elé.
Valami idétlen szappanopera ment éppen. Bírom ezeket a hosszú nevű szereplőket..
A sztori viszont mindig ugyanaz. Összejönnek, kibékülnek, összejönnek, kibékülnek..
Mivel semmi értelmes nem ment, inkább lekapcsoltam a TV-t, és a laptopomat húztam elő.
Mint mindig, felnéztem Facebook-ra , majd Twitter-re.


Megnéztem a Worldwide trendeket , ahol Magyarország is helyet kapott.
"HungaryWants1D" a 4. helyen állt..Tényleg jó lenne ha meglátogatnák Magyarországot...

-Majd talán megkérem őket..-kuncogtam magamban, majd én is beszálltam nekik segíteni a Trendelésbe.

Visszaírtam még pár üzenetre, majd lecsiktam a gépet.

Eszembe jutott hogy holnap suli.. kicsit parázok tőle..teljesen új emberek, tanárok,környezet..
De legalább a holnapi napom jól fog indulni..
Gondolkodásomat, a telefonom csörgése zavarta meg..
-Szia Rita. Mielőtt megkérdeznéd,igen itthon vagyok.
-Ennek örülök.. Figyelj kicsilány, Ma későn megyünk.Boldogulsz egyedül?
-Persze, úgyis mindjárt lefekszem.. elég fáradt vagyok.-ásítoztam a telefonba.
-El ne felejtsd hogy holnap suli. Ébresztőt állíts!
-Tudom Rita, ne aggódj, nem fogom lekésni az első iskolai napom..
-Rendben, akkor szép álmokat! Puszi.-tette le a telefont.


Lefürödtem, pizsit kaptam magamra, majd bedőltem az ágyba.
Hosszú ideig bámultam a plafont, és csak egy név járt a fejemben.. Amanda?






                                                                       *
06:20


Másnap reggel a telefonom ébresztett.Gyorsan kinyomtam, majd elkezdtem készülődni.
A szekrény felé vettem az irányt.
Egy kis gondolkodás után, egy koptatott farmerre, és egy I love London-os pólóra esett a választásom.
Vállamra vettem a táskámat, amibe egy-két füzetet szórtam, majd lementem a konyhába.
-Jó reggelt kicsilány! Mikor induljunk?.-nyújtotta felém a teás csészét Rita.
-Rita.. ami azt illeti, ma Harry visz suliba.. Fél 8-ra itt lessz értem.
-Jaaa hogy úúúgy. Hát rendben..ennek örülök.-mosolygott rám.


Az óra 7:30-at mutatott, de Harry sehol..
-Megpróbálom felhívni..-néztem rá tehetetlenül Ritára, majd előkaptam a telefonom.
-Nem veszi fel...-nyomtam ki elszomorodva a telefont.
-Gyere, elviszlek. Nem akarom hogy elkéss..-kereste elő a kocsikulcsot Rita.


Biztos túlságosan el van havazva..hisz van annál jobb dolga mint hogy engem fuvarozzon suliba..-motyogtam, miközben beszálltunk a kocsiba.
Még megpróbáltam párszor hívni, de semmi..szuper.
Az utolsó pillanatba értem oda. Előszőr az igazgatónőhöz kellett bemennem, aki bekísért az osztányterembe.
Nagyon szimpatikus nő volt. Megnyugtatott hogy nem kell félni, kedves lesz majd velem mindenki..
Elértünk a teremig. Vettem egy nagy levegőt, majd az igazgatónő kinyitotta nekem az ajtót.


-Gyerekek, had mutassam be nektek Rebekát. Magyarországról érkezett, és fél évig az osztálytársatok lesz.
Legyetek vele kedvesek, és segítsetek neki mindenben!.-szólt pár szót a bámuló gyerekekhez, majd beültetett az utolsó padba egy srác mellé.
-Szia, Josh vagyok. Örülök hogy megismerhetlek!-nyújtotta kezét az idegen srác, aki úgy tűnik hogy padtársam lesz.
-Szia, én Rebeka. Nagyon örülök!-viszonoztam a kézfogást.


Egész napot végig beszélgettük.Nagyon rendes srác..Annyit megtudtam róla, hogy nemrég költöztek ide Amerikából, és hogy van 1 húga, Kate.
Kicsöngettek az utolsó óráról, majd elindultam haza fele.
-Hé, Rebeka. Várj!!.-kiabált a hátam mögött valaki.
-Szia Josh. Mi a baj? Mi történt?.
-Semmi.. csak gondoltam hazakísérlek.. Ha nem baj...
-Dehogyis.Sőt örülnék neki..-mosolyogtam rá, majd elindultunk hazafele.


Hosszasan elbeszélgettünk, míg megérkeztünk a házunkhoz.
-Akkor holnap találkozunk!.-köszöntem el tőle, de ő megfogta a karomat.
-Várj még..-visszahúzott, majd az arca elkezdett felém közeledni..


Hirtelen eszembe jutott Harry, de addigra  már késő volt. A szája az enyémekre tapadt, és abban a pillanatban éreztem, hogy hatalmas hibát követek el.