11. Fejezet: Ezt elrontottam.

Sziasztook:)) Egy kicsit átrendeztem az oldalt, remélem tetszik:) Ja és ne haragudjatok a késésért! Jó olvasást!;)

-Elég Josh! Nekem ez nem megy..-kaptam el számat az övéiről.
-Mégis mivan? Nem tetszem?.-kérdezte egy kissé idegesen, majd megragadta kezeimet, és csak szorította és szorította.
-Ennek nem szabadott volna megtörténnie..Kérlek felejtsük el!-dadogtam neki könnyeimmel kűzködve, majd kiszabadítottam kezeimet a karjai közül, kikotortam a kulcsomat a táskámból,és becsaptam magam után az ajtót.Nem bírtam tovább a szemébe nézni.


A bejárati ajtónak dőltem, és megállás nélkül csak sírtam és sírtam.
Az első adandó alkalommal egy szinte idegen fiú karjaiba borulok?Milyen ember vagyok én? És hogy tehettem ezt PONT Harry-vel?
Soha nem fog megbocsátani..Hisz hány lány használta már ki..-csak ültem a földön magamat becsmérelve.
Képtelen voltam a sírást abbahagyni.Csak vertem a fejemet az ajtóba, míg a telefonom meg nem csörrent.
Hurrá, pont ő hív..-emeltem magamhoz a telefont, majd remegő hangon beleszóltam.
-Haló?..
-Hali tündérke. Remélem nem haragszol a reggeli miatt..csak egy kicsit elhúzódott a stúdiózás, és teljesen kiment a fejemből hogy megígértem hogy elviszlek..-magyarázkodott..miközben én tartozok neki magyarázattal.
-Ne hülyéskedj, semmi baj..-válaszoltam halkan, egy műmosollyal a számon.
-Hadd tegyem jóvá! 6-ra ottleszek érted!.Emlékezetes este elé nézünk!-vigyorgott a telefonba.
-Rendben..-csak ennyi csúszott ki a számon..éreztem hogy ez az este talán mégsem lesz olyan tökéletes, mint amilyenre Harry tervezi..


Ledobtam a kanapéra a telefonom, majd nagy nehezen felkullogtam a szobámig.
Nem gondoltam hogy valaha ilyet fogok mondani, de ezek után  semmi kedvem nem volt a Harry-vel való találkozáshoz..Fogalmam sincs hogyan fogom neki elmondani mit műveltem a minap..
Mivel még volt pár órám a nagy "szembesítésig",úgy döntöttem ledőlök aludni..Egy kis időre el akartam felejteni a dolgokat..
1-2 órával később az ébresztőórám vert fel.
-Frankó.. a végén még el is kések..-mormoltam, majd nagy levegőt vettem, és megpróbáltam normális kinézetet varázsolni magamnak.Nagy nehezen elmúltak a piros foltok is a szemem körül, és indulásra készen álltam.. vagyis nem teljesen..Belülről nem.
Felvettem a műmosolyomat, és a műboldogságomat, és úgy indultam neki az estének.
Teljes pontossággal, Harry pontban 6kor ott toporzékolt az ajtó előtt.


Muszáj volt eljátszanom hogy minden rendben.Mint mindig, mosolyogtam, megcsókoltam..szerintem fel sem tűnt neki hogy  nincs minden rendben..
Kis kocsikázás után, egy teljesen ismeretlen házhoz érkeztünk. Egy nagy barna, vörösbarna csempével kirakott luxus ház volt.
-Megérkeztünk hölgyem!.-parkolt le a kocsival, majd arra a bizonyos házra mutatott.
-Wooah. Kié ez a ház?.-mértem végig döbbenten az építményt.
-Enyém..pontosabban Louis-é és az enyém..Gyere csak, valakik megszeretnének megismerni téged!-kuncogott aranyosan, majd a ház felé vettük az irányt.
Hirtelen görcsbe rándult a gyomrom. Nem éppen így terveztem az 1. találkozást a fiúkkal..Így nehéz lesz Harry-vel kettesben beszélni..


Nyílódott az ajtó, és egyszercsak 4 őrült ember ugrott elém.
-Szia Rebeka, Liam vagyok. Már sok szépet hallottam rólad..-vigyorgott, majd a kezét nyújtotta felém.
-Én Zayn. Örvendek hölgyem!
-Szia én Louis!
-Én meg Niall!
Miután bemutatkoztak,  a kanapéra húztak, és elkezdtek kérdezősködni..Ennyi kíváncsi tekintetet egy helyen még sohasem láttam.
-Na és mesélj, mi volt Harry és közted? Csók? vagy esetleg már volt több is?.
-Héhéhé srácok, lassítsatok! még alig ért ide de ti már ilyenekről faggatjátok? Nyugalom, hosszú még az este..-kacsintott rájuk, majd lehuppant mellém a kanapéra, és szorosan átkarolt.


Nagyon jól alakult az este..egészen addig, míg az alkohol elő nem került.
Egy kicsit többet ittunk a kelleténél. A srácok nagyon bedurvultak..szószerint félmeztelenül a földön püfölték egymást. Harry és én is eléggé elengedtük magunkat.
Nem kellett volna, de kicsúszott a számon az a bizonyos egy mondat.. talán jobb lett volna ha örökre magamba folytom. De az alkohol megszólalt belőlem..
-Harry!!Megcsókoltam Josh-t. Ne haragudj lécci..
-Hogy mi a fenét csináltál?.-látszott rajta hogy teljesen ledermed. Odament, és egy határozott mozdulattal lerúgta a hangfalat ami a bömbölő zenét árasztotta.
A fiúk is leálltak a párnacsatával, és minden szempár ránk szegeződött. Hirtelen fagyos lett a hangulat.
-Bocsáss meg!-suttogtam, majd közelebb kezdtem sétálni hozzá.
-Hagyj békén a rohadt életbe!!!!!Mindenki hagyjon békén!!-üvöltött rám, majd felkapta a dzsekijét, és egy szempillantás alatt kiviharzott az ajtón.


-Ez meg mi volt?.-néztek rám érthetetlenül a srácok.
-Utána megyek..-néztem rájuk könnyes szemekkel. Nem érdekelt hogy kint hideg van..képes voltam egy szál pólóba utána indulni.
Kirohantam az ajtón, és rögtön a forgalmas főutcán találtam magam. Tanácstalanul nézegettem körbe, körbe de sehol sem láttam őt. Pillanatokon belül nagy fényességre lettem figyelmes, ami egyenesen felém tartott.
De akkor már késő volt..késő volt elugrani onnan.